1. valakit, valamit szemmel tart, hogy vmely vele kapcs. nemkívánatos esemény bekövetkezését megakadályozza. disznót őriz; őrzi a házat; ▸ az ágyat őrzi | valakitől, valamitől véd valakit, valamit. őriz valakit a fertőzéstől.

2. hosszabb időn át megtart. őrzöm leveleidet. | ▸ titkot őriz | nem enged valamit feledésbe merülni. őrzi a régi szokásokat.

3. vál <tárgy, alkotás valakinek, valaminek képét, emlékét> fenntartja. képek, versek őrzik emlékét.

[?↔őröl ]

őröl.

[ tör ]

az, aki hivatásszerűen v. megbízásból vigyáz, felügyel valamire. múzeumi őr, a kaptár őre; ▸ őrt áll | őrszem. őrt állít az ajtó elé. | sajtó valaminek védelmezője, támasza. a jogrend őre.

[↔őriz ]

<kedveskedő v. játékos megszólításra, ill. megnevezésre.> doki, csoki, ovi. | <becenév képzésére.> kati, feri.

1. <összefüggésnek, összetartozásnak mint tulajdonságnak a kif-ére.> titkári [teendők], iskolai [év], orvosi [táska]. | <annak kif-ére, hogy valami valakitől, valamitől ered.> hatósági [bizonyítvány]. | <annak kif-ére, hogy valami valakiknek a részvételével történik.> szülői [értekezlet]. | (helynévhez is ) <vmely helyről v. időből való származás, ill. vmely hellyel v. idővel való kapcsolat kif-ére.> ókori [lelet], őszi [eső], budai [villa]. | <annak kif-ére, hogy valami minősége szerint az, amit a szótő jelöl.> tárgyi [bizonyíték]. | (személynévhez) valakitől származó, reá jellemző. a bartóki [életmű]; arany jános-i [forma].

2. (hsz-hoz, nu-hoz, szn-i hat-hoz) valamilyen viszonylatban levő, való. többszöri [előfordulás]; víz alatti [úszás]; a szülők iránti [szeretet]. | (hat-ragos szóhoz) a haláltóli (helyesen: a haláltól való) [félelem].

1. veszélyből kiszabadít(ani igyekszik). vhova, valami elől ment valakit, valamit; ▸ menti a bőrét

2. veszélytől óv, véd. ▸ életet ment ▸ menti, ami menthető | ▸ menti a helyzetet | (t. n.) sp gólveszélyt elhárít. vetődéssel ment.

3. vád alól tisztáz(ni igyekszik) valakit, valamit. azzal menti magát, hogy ... | valakinek, valaminek mentsége valami. menti őt az, hogy ...

4. inf <számítógépbe betáplált adatokat> a memóriában, ill. mágneslemezen biztonságba helyez, védetté tesz.

[←menik ’menekül’ (fgr) ]

mentes. | valami alól felmentett, mentesített.

[←menik ‘menekül’↔ment¹ ]

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. mit a világ vmely jelenségét megszemélyesítő, az emberek életébe tevékenyen beleavatkozó emberfölötti lény. a görög istenek; a háború istene.

2. (gyak. tulajdonnévszerűen) egyistenhivők hitében: a világ teremtője, ura és fenntartója, a legtökéletesebb személyiség. ▸ isten anyja ▸ isten fia ▸ ha van isten az égben! ▸ istennél a kegyelem! ▸ magához vette az isten ▸ istenben boldogult | <kif-ekben, rendsz. elhomályosult jelentéssel.> ▸ adjon isten jó napot jó reggelt jó estét ▸ isten hozott hozta! ▸ fogadj isten! ▸ isten veled áldjon! ▸ isten éltessen áldjon meg az isten! ▸ isten fizesse meg! ▸ hála istennek! ▸ ha istent ismersz ▸ bizony isten isten a tanúm ▸ isten mentsen őrizzen ▸ verje meg az isten az isten akárhová tegye! ▸ az istenit neki! ▸ édes jó istenem teremtő istenem ▸ mit tesz ad isten!

3. nagy hatalom (megtestesítője). földi istenek. | ▸ valaki valami az istene a hasa az istene! ▸ isten háta mögött ▸ majd megveszi az isten hidege ▸ isten neki, fakereszt ▸ nem ismer se istent, se embert

[?←is ‘ős’(<fgr) v. iráni ]